Nemrég a lakástatarozása során előkerült édesanyám retikülje. Olyan régi lakkozott kistáska, benne hivatalos iratok és egy boríték. A borítékon se címzés, se bélyeg, csak egy gyerekes írás, ami valahonnan a múltból ismerősnek tűnt. A szövegére a fiam azt mondaná nyálas.  „Az utam egyedül kell bejárnom, mert az élet az Én utam, a cél az Én célom. Tudom az  úton lesznek majd akik segítenek és lesznek akik ártanak, de van egy ember, aki soha nem kételkedik bennem, aki feltétel nélkül szeret amíg élek. És addig lehetek gyermek amíg ő él. Ez Te vagy Anyukám!”  

A borítékban volt még egy gyöngyös karkötő, ami eszembejuttatta azt a szégyenteljes napot, amikor nem adtam át Édesanyámnak a nagy gonddal készített ajándékomat.


 

Amikor is a kamaszok óriási magabiztosságával sikerült megbántanom azt az embert, aki a világon mindenét odaadta volna nekem.  Anyám kemény és okos asszony volt. Egyedül nevelt bennünket az öcsémmel. Három helyen takarított, éjjel pedig varrt olyan, lábbal taposós Kayser gépen. A családban mi voltunk a szegény rokonok, akiknek a levetett ruhákat ajándékozták. Ezeket anyám átalakította  kis ruhácskákká.  Tizenéves koromig csak két boltban vásárolt ruhám volt egy csodálatos kapucnis téli kabát és egy bóbitás sapka. Persze gyerekkoromban ez fel sem tűnt, csak amikor abba a fránya kamaszkorba kerültem. Akkora meggyőztem magam, hogy a 14. születésnapomra nekem is jár egy igazi farmerruha, már minden osztálytársamnak volt legalább egy darabja. Hetekig minden nap elmentem a Csibi áruház kirakatához, hogy megvan-e még az a  farmerszoknya, amit kinéztem magamnak. És persze ezt minden alkalommal otthon is elújságoltam, dicsértem, hogy milyen kényelmes, praktikus, stb.

A suliban technika órán készültünk egy anyák napi meglepetéssel, én a gyöngyös karkötőfonást és egy dobozkát készítettem.

https://www.okodeko.eu/shop/product/sfnt07436-joy-anyaknapi-ajandekdoboz-anya-felirattal-sotet-faradt-rozsaszin-7914
https://www.okodeko.eu/shop/product/sfnt07436-joy-anyaknapi-ajandekdoboz-anya-felirattal-sotet-faradt-rozsaszin-7914

Abban az évben május első vasárnapja a születésnapomra esett. Borzasztóan vártam az ajándékomat, úgy éreztem, hogy megérdemlem a  farmerruhát, jól tanultam, segítettem a házimunkában.

És valóban kaptam egy ajándékot. Egy ruha volt benne, ránézésre megszólalásig olyan volt, mint az a kirakatban, de nem igazi farmer, csak olyan volt, mintha….


Fel sem próbáltam, sírva bevonultam a szobámba közben kiabáltam Anyával, hogy még ennyit sem érdemlek meg? Egész napomat duzzogva a szobámba töltöttam, teljesen elfelejtkeztem a borítékról és az anyáknapi karkötőről.

Másnap aztán felpróbáltam a ruhát. Mintha rám öntötték volna. Naná, hogy a suliba is ebbe mentem és őszintén szólva soha azóta nem arattam akkora sikert egy ruhadarabbal se.

Borzasztóan szégyelltem magam - mert azért egy tinédzsernek is vannak világos pillanatai –  szerettem volna bocsánatot kérni, de Anya megforgatott és csak annyit mondott csinos, köszönöm, hogy hordod. Soha többet nem beszéltünk a dologról. A borítékot a karkötővel azóta nem láttam, azt hittem véletlenül elkeveredett a többi papír közé és kidobtam. Pedig a mindvégig ott volt az Édesanyámnál, aki bölcs asszonyként hagyta, hogy magam jöjjek rá mi a fontos, mert hát valóban az út az Én utam, a cél az Én célom …..

Ma már én is édesanyaként kapom az ajándékot május első vasárnapján és ahogy a legtöbb Anya a személyes dolgoknak örülők a legjobban. Egész készletem van már vicces vagy éppen megható feliratú bögrékből,  szeretetdobozokból.

       



 

https://www.okodeko.eu/shop/product/sfnt03301-betudoboz-a-betu-levendulas-1516

  1.    

https://www.okodeko.eu/shop/product/sfnt07454-bogre-0-3-dl-szines-szuper-anya-7927?category=745&search

Legutóbbi bejegyzések